Jelenlegi hely

Pályaorientációs nap

Pályaorientációs nap

Iskolánk osztályai november 7-én pályaorientációs napon vettek részt. A felső tagozatos csoportokból érkezett élménybeszámolókat, fotókat tesszük itt közzé.

5.a osztály

Pályaorientációs nap (Artistaképző)

Alig vártam ezt a napot. Szerda reggel Barbi néni, amikor mindenki megérkezett, megszámolt minket, és Ildi néni, valamint Zizi anyukájának kíséretében elindultunk a villamoshoz. A Határ útig mentünk, ott felszálltunk a metróra, és a Népligettől megint villamossal utaztunk. Amikor leszálltunk, az egyik osztálytársam, Ricsi mutatta az utat az Artistaképzőbe. Ő ezt azért tudta, mert az egyik testvére oda jár. Bementünk, egy néni elmondta, hogy mit kell tudni az iskoláról. Aztán megnéztünk egy tanítási órát. Sok fiatal volt ott, 17-18 évesek. Éppen szereltek valamit, a lányokkal féltünk, hogy leesnek a tetőről. Volt egy lány, aki nagyon ügyes volt, hullahopp-karikázott egy gömbön egyensúlyozva. De nem csak úgy simán, hanem a lábán és a kezén is pörgetett karikákat. Volt két fiú, akik felmásztak egy trapézra, hogy ellenőrizzék mennyire jó. Olyan gyorsan vetették magukat hátra, azt hittem szaltóznak és le fognak esni. Később átmentünk egy másik órára. Ott volt egy nagy karika, amiben egy lány pörgött. Volt ott még három lány, akik felváltva lógtak és csináltak tornászmutatványokat egy függő farúdon. Amikor indulni kellett onnan, elég szomorú voltam, hogy ilyen gyorsan vége lett a látogatásnak. Pedig nem voltunk ott keveset, elrepült az idő. Elmentünk még egy parkba, ott voltak oszlopszerű szobrok, itt pihentünk egy kicsit. Aztán indultunk haza, ugyanúgy, ahogy jöttünk, tömegközlekedéssel. Amikor visszaérkeztünk a sulihoz, mindenki ment haza. Nagyon jól éreztem maga, remélem még sok ilyen élményem lesz az osztállyal.

Gillich Nóra Laura 5.a

 

5.b osztály

6.a osztály

Repülőtér

Megtudtuk, hogy a repülőtér egész területére csak átvizsgálással lehet belépni, de még bent is lehetnek kisebb-nagyobb ellenőrzések.

Természetesen a gépeket és egyéb dolgokat egy torony irányítja, közvetítőkön keresztül fontos jelzéseket ad, ha valami törvényellenes dolgot észlel. komoly szabályok vannak, amik a biztonságunkat óvják. És az egyik legfontosabb, amit hallottunk, hogy fűre lépni tilos.

Kiemelkedő élmény volt, hogy tűzoltókat láttunk gyakorolni. Éppen működésben lévő repülőgépnél legalább 100 m távolságot kell hagyni, különben a vegyi anyagok és különböző erők hatása súlyos problémákat okozhat.

Az idegenvezetőnk repülőkről, repülésről is tartott előadást. A járművekbe be is szállhattunk.

A látogatás után busszal mentünk vissza az iskolába.

6.b osztály

Reggel a KÖKI-nél gyülekeztünk. Azután metróval mentünk a Vígszínházhoz. A művészbejárón mentünk be. A színházat a forgószínpad aljától a zsinórpadlásig bejártuk, ami roppant érdekes volt. Felmentünk a házi színpadhoz, ahol sok érdekeset láttunk, pl. akusztikus hangszereket, de mégis az volt a legjobb, amikor a Pál utcai fiúkból két színész szembejött velünk. Ezután elsétáltunk a II. János Pál pápa téri Tesco Express-hez, ahol sütöttünk péksütit, beállhattunk a kasszába, lementünk a raktárba, tolhattuk a szállító kocsikat, megnézhettük Rozit, a takarítógépet és még egy gyümölcscsomagot is kaptunk. Ez a Tesco azért különleges, mert az országban csak három ilyen bolt van, ami 3 szinten üzemel. Kiültünk a térre, ahol megettük az uzsonnánkat. Majd elindultunk a Bo33 hotelbe. A Bo33 egy négycsillagos szálloda, aminek a testvérhotele a Bo18. A szállodában nincs étterem, csak reggeliztető, van PS-sarok, a tetőtéren wellness. Megnézhettünk 2 VIP szobát is. Nagy szerencsénkre maga a szálloda igazgatója fogadott bennünket. A VIP szobák nagyon szépek voltak, az egyikhez tartozott még jakuzzi is. A hotel nagyon különleges élményt nyújtott. Visszafelé a fiúk megkaphatták azt, amire egész kiránduláson vágytak: PIZZA! Amikor visszaérkeztünk a sulihoz még egy fél órát fociztunk a műfüvesen. Élményekben gazdag napunk volt és nagyon jól éreztük magunkat.

Pályaorientációs nap 2018 (6. b)

A nap eleje sem volt könnyű. Késtünk. Balszerencsénkre Bálint és Zsombi megérezték a Kökin a Pizza szagát és egy megállóval előbb leszálltak a buszról. Végül vissza tudtak szállni, hisz látták, hogy az Hawai és azt nem komálják annyira. Azután elindultunk a Vígszínházba. Megnéztük tetőtől talpig. A házi színházban (a kamarateremben) ott volt egy ott dolgozó bácsi, aki megmutatta az ott lévő haszontalan dolgoknak (vízvezetékcső pl.) a hangszerként való használatát. Ez érdekes volt, mégis ez volt a nap leggyengébb láncszeme.

Majd bementünk a Tescoba, ahol, ahol arcon vágott minket a mirelit pizza „illata”. Tudtuk, hogy ma Pizzát kell ennünk. Ettünk is de no spoila. A Tescora 4 szalámis pizzát rakok az 5-ből. Jött a nap fénypontja a Bo33. Ez egy 4 csillagos szálloda volt. Lehetett volna 5 csillagos is csak hát a Pizza kimaradt a buliból. Bementünk 2 VIP szobába is. Szó szerint kaptunk egy istenes pofont a pucctól. Jó volt meg minden, csak nem aludhattunk ott. Apropó. A hotel előtti úton egy parkban ettünk. Megláttuk a Hollywood-i filmszínészt, Mr. Omájgád bácsit (aki hajléktalannak álcázta magát). Akartunk is kérni tőle egy aláírást, de épp egy galambot üldözött. Mi kicsit megijedtünk tőle. Visszatérve a hotelre, mindenképp 5 szalámis pizzát adok az 5.ből. Hazafelé menet megszereztük a hőn áhított Pizzát és még fociztunk is. Csodálatos nap volt!

Omájgád bácsi elemzése:

  • élőhelye: a park
  • szaporodása: ?
  • környezeti igényei: legyen sör
  • élettartama: ameddig a sör el nem fogy
  • latin neve: alkoholusz vedelusz)

 

6.c osztály+ 5.b osztály

Az iskolában pályaorientációs nap volt. Az én osztályom a Pellegrini Pékségben, és a Zila Cukrászdában járt.

A nagybánya utcai pékség, melyet 1946-ban alapítottak, sok ember kedvence. Finomabbnál finomabb pékárut sütnek.

Elsőként a kemencét láttuk meg, a hatalmas sütőt, melyben a kenyerek 250-260 Celsius fokon sülnek. Majd tovább mentünk arra a részre ahol a péksütemények tésztáját keverik, és a megformázzák őket. Itt megismerkedtünk a kifli készítő géppel is, ahova, ha a pék betette a kifli tésztáját, akkor azt kifli alakúra formázta. Ezután azt is megtudtuk hogyan működik a nyújtógép. Egy kenyér elkészítése 3-4 órát vesz igénybe, és három fajta kovászt készítenek: a 6 órásat, ami 6-, a 8 órásat, ami 8-, és a 10 órásat, ami 10 óráig pihen. A pékek éjfélkor kezdik a munkát, hogy reggelire finom, friss kenyeret ehessünk. Péknek lenni komoly foglalkozás, de tele van izgalmas dolgokkal is.

A bemutató végén kaptunk ajándék brióst, és még a boltban is vásároltunk.

Majd villamossal átmentünk a Zila kávéházba, ahol kedvesen fogadtak bennünket. Először felmentünk a galériára és meghallgattuk a cukrászda történetét. Megtudtuk, hogy az épület eredetileg lövészház volt, 1947-től strandöltöző lett, később megvette a Zila család, és az épület eredeti formáját megtartva újította, és épített át. Most a kerület közkedvelt cukrászdája és kávézója. Eddig négyszer készítették el az ország tortáját.

Megmutatták, milyen a Zila László féle tortaforma, és a két szilikon segítségével készül a szíves torta.  Majd bepillanthattunk a kulisszák mögé, azaz bementünk az üzembe, ahol kaptunk egy kötényszerű védőruhát, amiben úgy éreztem magam, mint egy orvos a kórházban.  Először megnéztük azt a részt ahol a már kész tortákat kidíszítették. Majd benéztünk az óriási hűtőbe, de előtte mutattak nekünk egy tortaszeletelő gépet, amin be volt programozva, hogy hány ugyanakkora szeletre vágja a tortát. Azután megnéztük a díszítő részen egy rendelésre készülő vaddisznó tortát. Érdekes volt látni, hogy hogyan készülnek a marcipán figurák.  Majd a pékségbe kukkanthattunk be. Itt megtudtuk, hogy 6 féle pogácsát készítenek: a burgonyás pogácsát, a medvehagymás pogácsát, a füstölt sajtos pogácsát, a tepertős pogácsát, a túrópogácsát, és a spenótos pogácsát. Majd tovább mentünk arra a részre ahol a kis teasütemények készülnek, melyeket ott és később is megkóstolhattunk. Ezután megnéztük, hol készülnek a francia desszertek, és láthattuk, hogyan áll össze egy torta a részeiből.

Végül visszatértünk a vásárlói szerepbe, és a legtöbben vásároltunk is egy kis süteményt. Nagyon jó volt nem vásárlóként ott lenni.

Készült, a gyerekek írásaiból. (Bódi Hanga, Illés Balázs, Varga Linda, Szalai Soma, Korok Adrienn)

 

7.a osztály

Pályaorientációs nap a Gellért Szállóban

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi, de ez mégis más volt, mivel kivételesen nem volt tanítás. Minden osztály elment valahova és megismerkedett egy szakmával.

A mi osztályunk a Gellért Szállóba ment. Hosszas BKV-zás után egyik osztálytársunk anyukája fogadott minket, aki ott dolgozik. A szálló recepciójáról, ami igen szép és előkelő volt, egy előadóterembe vonultunk ahol egyébként koncertek szoktak lenni. Itt kicsit beszéltek nekünk a szállodáról, a szolgáltatásairól és a benne folyó munkáról. Kiderült, hogy a szálloda egy külföldi cég tulajdonában van. Megtudtuk, hogy elektronikailag nem állnak túl jól pl.: nincs légkondicionáló berendezés a szobákban. Illetve a bútorokra állítólag ráférne a festés, de szerintem így is jól néznek ki, mert a kicsit kopott külső azt a benyomást kelti az emberben, hogy a bútorok idősebbek, mint valójában. Ezután finom tízóraival leptek meg minket, melyhez bodza és málnaszörp társult. Miután minden elfogyott, és jól is laktunk, elkezdődött az idegenvezetés. Először az étkező termeken vezettek át minket, és az egyikből - a Dunát és a Szabadság hidat látva - csodás panoráma tárult a szemünk elé. Utána kimentünk a teraszra, ahol csoportfotók tömkelege készült és ismét megcsodáltuk a kilátást. Bepillantást nyertünk a konyha életébe. Megnéztük a kávézót, a cukrász részleget, egy kis dolgozó szobát, az ablakon át belestünk a fürdőbe, benéztünk a ruhatárba, két-három előadóterembe, négy- öt étkező helységbe. Angol szavak tucatjával találkoztunk, amibe ha jobban belegondol az ember, igen logikusak tudnak lenni. Keresztül–kasul bejártuk a hotelt, és információk egész áradatát kaptuk egy-két óra alatt.

Miután véget ért látogatásunk testületileg felvonultunk játszóterezni. Itt sokszor kis híja, hogy nem törtük össze magunkat, és természetesen a tanárok tiltása ellenére fogócskáztunk is. Elvégre ki tud egy játszótéren komoly lenni… Miután a tanárok elhatározták, hogy hazaindulunk (ami nem volt egyszerű művelet) még megnéztük Szent István király szobrát is. Ezután, persze rohanhattunk, hogy hazaérjünk a megígért időpontra.

Füstös Zsófia

 

 

7.b osztály

A Puskás Stadion meglátogatása

 

Múltkor az osztállyal elmentünk a most épülő Puskás Ferenc stadionba.

Mielőtt megtekinthettük volna a stadiont egy kiselőadáson vettünk részt, ahol elmondták, hogy hogyan haladt az építkezés és további érdekes adatokat tudtunk meg, például, hogy mennyi időbe és pénzbe kerül.

Ezután felvettük a láthatósági mellényt és egy sisakot.

A stadion 3 szintes lesz.

Mi az összes szintet meglátogattuk.

A szintekhez lépcső vezetett fel a lelátók előtti termekhez, amik hatalmasak voltak.

Mind a 3 szinten ki tudtunk próbálni próbaszékeket.

Nagyon sok munkást és gépet láttunk.

Sokuk nagyon nagy bátorságot és koncentrációt igénylő munkát végzett.

Lemehettünk a küzdőtérre is, amin, nyilván még nem volt fű, de nekem így is tetszett.

Ezután lőttünk pár képet és visszamentünk a bemutatószobához.

Sok jó élménnyel gazdagodva jöttem el az építkezésről.

Náfrádi Csaba

 

7.c osztály+6.a osztály

 

Látogatás a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre

Muscolini Annalisa beszámolója

Reggel 8-kor találkoztunk a termünkben, fél 9-kor pedig felszálltunk egy régi Malév buszra és elindultunk a Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtér felé.

A repülőmúzeumnál leraktuk a csomagokat és máris indultunk a repülőtérre. A dolgozói bejáratnál vitt be minket a busz, ahol leszálltunk és komoly ellenőrzésen mentünk keresztül. A cipőnket, a kabátunkat és a telefonunkat külön vizsgálták, amíg mi egy detektoros kapun mentünk át. Megvártuk egymást, majd visszaszálltunk a buszra, innentől már egy idegenvezető is velünk jött. Körbe vittek minket a terminál körül és a gépek között a kifutópálya mellett. Közben megálltunk egy repülőnél, ahol éppen leszálláshoz készülődtek az utasok. Nem messze tőle már a következő turnus várakozott, hogy felszállhassanak a gépre. Mielőtt a nagy tömeg elindult volna, mi gyorsan tovább mentünk és egész közel parkoltunk le az induló és érkező repülőkhöz. Itt a buszban felvettük a rikító színű mellényeinket és leszálltunk a buszról. Megcsodáltuk az elhaladó gépeket és integettünk a pilótáknak. Sokszor repültem már, de megdöbbentő volt kívülről ilyen közelről látni az induló és megérkező repülőket. Felejthetetlen élmény volt. Átmentünk a tűzoltósághoz, ahol éppen gyakorlatot tartottak. A kettes kifutónál néhány perc alatt három landolást néztünk végig, a visszaúton pedig katonai gépeket és katonákat is láttunk. Elmentünk a kórház mellett is, ahol megtudtuk, hogy az épületet karanténná is át lehet alakítani, ha kell és hogy az előző este pilóta betegük is volt.

Visszamentünk a szabadtéri repülőmúzeumhoz, ahol megkaptuk csomagjainkat és megcsodáltuk a régi repülőket. A hazaút a régi Malév busszal olyan volt, mintha repültünk volna.

 

8.a osztály, 8.b osztály

A pályaorientációs szakmai nap keretében november 7-én a 8. évfolyamosok Maglódra látogattak, ahol megismerkedhettek az Eagle Industry Hungary gyártócsarnokával. Korábbi tanítványunk édesanyja segítségével teljes körű képet kaphattunk egy nagyvállalat felépítéséről, belülről láthattuk a szervezeti felépítést. Tanulóink figyelmét semmi sem kerülhette el, hiszen a végén játékos teszt kitöltésével kellett bizonyítaniuk rátermettségüket. A sok helyes válasznak egy kis ajándékcsomag és vendéglátás lett a jutalma. Nem is kerülte el semmi a figyelmüket, ezt élménybeszámolóik igazolják:

„Az előadó hölgyön először magassarkú volt, utána átcserélte sportcipőre.”

„Tetszett az oroszlánkirályos csengő.”

„Jó volt, hogy megoldották, hogy a hátsók is hallják, amit mondanak.”

„Tetszett a padlószőnyeg, mert így otthonosabb volt.”

„Érdekes megoldás a raktározásnál használt vonat.”

„Jól néztek ki a félautomata gépek.”

Azért pályaorientációs szemmel is figyeltek:

„Érdekes volt, hogy megismerhettük egy gyár minden részlegét, és megtudhattuk, hogyan épül fel egy cég. Jó volt belülről látni egy olyan gyárat, aminek általában csak a termékeit látjuk. Jó volt megnézni a raktárakat és a gyártási sort. Nagyon nem így képzeltem el. Jó a hangulat, a légkör. Látszik az alkalmazottakon, hogy szeretnek ott dolgozni. Mindennek és mindenkinek megvan a helye a cégnél. Lehetett látni, hogy pörög az élet a gyárban, és mindig a legjobbra törekednek.

Szimpatikus volt, hogy az előadó hölgy több szakmát is bemutatott a cégen belül, így legtöbben találhattunk olyat, amiben el tudnánk magunkat képzelni később. Kedvesen fogadtak minket, segítőkészek voltak. Szép, tiszta, letisztult, modern hely. Tetszett az előadás, mert összeszedett volt és sok információt tudhattunk meg a gyárról. Amit nem értettünk, azt elmagyarázták nekünk. Tetszett a kvíz a végén, mert így fel tudtuk eleveníteni az elhangzott információkat, amiket amúgy lehet, hogy elfelejtettünk volna. Talán el tudom képzelni magam ottani alkalmazottként.”