Jelenlegi hely

Székelyföldi élményeink - Határtalanul 2019

Székelyföldi élményeink

Közeledett a nyári szünet vége és nagy izgalommal vártuk, hogy megtudjuk végre, nyertünk-e pályázatunkkal Határtalanul! program keretében az idei évben is. És igen! Sikerült! Hurrá, utazunk!

A tanévkezdés feladatai megsokszorozódtak a 7. évfolyam számára, hiszen újra bele kellett lendülni a tanulásba, és fel kellett készülniük a szeptember végén kezdődő hat napos székelyföldi utazásra is. A felkészülés izgalmában gyorsan teltek a napok és hetek, egyszer csak azt vettük észre, hogy kora reggel az iskola előtt várakozunk, felpattanunk a buszra és máris robogunk Erdély, s annak szíve, Székelyföld felé!

Hosszú út vezetett tusnádfürdői szállásunkig, de útközben sok érdekes településen és tájon haladtunk át, melyekről Rita néni mesélt nekünk. Megismertük Nagyvárad és Ady Endre kapcsolatát, felelevenítettük Szent László király alakját és Erdélyhez is fűződő legendáit. Megfigyeltük a kalotaszegi templomépítészet jellegzetességeit, ellátogattunk a Tordai Sóbányába, melynek monumentális méretű tárnái mindenkit elkápráztattak. Megtudtuk, hogy mik voltak a székely székek, honnan ered a székely nép és milyen érdekességek kötődnek hozzájuk. Jól begyakoroltuk a székely himnusz éneklését is. Tusnádfürdőre a késő esti órákban érkeztünk, ahol a finom vacsora után, bár fáradtak voltunk, mégsem tudtunk elaludni, mert a sok élményt meg kellett beszélnünk egymással.

A következő négy napot Székelyföld legszebb tájain töltöttük. Először a környék vulkanikus keletkezésű tájait barangoltuk be, ahol megtapasztalhattuk a számunkra eddig ismeretlen vulkanikus utóműködés formáit, a mofettákat, illetve a kénes fürdőket. A Szent Anna-tóhoz csodálatos napsütésben érkeztünk, s miután megismertük keletkezésének valós és legendás eredetét, még egy kis piknikezésre is volt időnk a csodaszép tó partján. A Mohos tőzeglápról és különleges növényvilágáról a természetvédelmi terület egyik vezetője mesélt nekünk. Láttunk vörös áfonyát, tőzegrozmaringot és különböző, a jégkorszakból fennmaradt növényritkaságokat. A Torjai büdösbarlanghoz az orrunk után is odataláltunk volna, hiszen közelítve a barlanghoz, már messziről éreztük az onnan kitörő kénes szagot. Az Apor Lányok Feredőjénél hasonló jelenséggel találkoztunk, ott azonban még különlegesebb volt, hogy a földből kiáradó gázkiömlések kis vízzel teli medencékben törtek fel. Ellátogattunk számos borvíz forráshoz, ahol megkóstolhattuk a vizeket, gyűjtöttünk is belőlük, melyeket az esti program során közösen megvizsgáltunk. Nos, az ízük inkább csak a felnőtteknek jött be, a gyerekek leginkább fintorogtak a vasas, sós ízű vizek kóstolásánál...

A Békás-szoros, a Gyilkos-tó és az odavezető lélegzetelállító út mindannyiunk egyik kedvenc programja volt. A meredeken felfelé törő több száz méteres sziklafalak, a hegyoldalakat borító méregzöld fenyvesek káprázatos látványt nyújtottak! Sok érdekességet hallottunk a tó és a szoros földrajzi keletkezéséről és természetesen megismertük az ide fűződő legendákat is. A Gyilkos-tó partján kürtőskalácsot majszolva igyekeztünk feltöltődni a táj leírhatatlan szépségével.

Nyergestetőn, ahol "a fenyők talán zöldebbek, mint máshol", az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik hősi csatájának, a "székely Thermopüle" színhelyén ünnepélyes megemlékezést tartottunk az ott elhunyt székely hősök emlékére. Ábel elszavalta Kányádi Sándor Nyergestető című versét, mely sokunk szemébe könnyeket csalogatott. Elhelyeztünk iskolánk koszorúját, és a székely himnusz eléneklése után az emlékművel szemben lévő kopjafa temetőhöz vonultunk át. A művészi fafaragásokat együtt tanulmányoztuk, próbáltuk megfejteni a rájuk faragott szimbólumokat.

Madéfalván a siculicidium emlékműnél szintén koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottunk, ahol jó érzéssel töltött el minket, hogy egy Egerből érkező baráti társaság is csatlakozott hozzánk és részt vett megemlékezésünkön.

Máréfalván és Szejkefürdőn a székelykapu-állítás és azok motívumainak fajtáival, szimbólumaival ismerkedtünk meg. Ez utóbbi helyen felidéztük a legnagyobb székely, Orbán Balázs életművét és annak jelentőségét. Tovább utazva Farkaslakára pedig híres írónk, Tamási Áron alakját és munkásságát elevenítettük fel. Mindkét helyen koszorúzással és a székely himnusz eléneklésével egybekötött megemlékezést tartottunk.

Utazás közben megfigyelhettük Székelyföld néhány jellegzetes ősi mesterségét, Korondon a fazekas mesterséget, Farkaslakánál a faszén égetést és a Csíki-medence tájain a különböző földműves és állattartási szokásokat.

Ennyi csodálatos helyszín meglátogatása mellett legkedvesebb programunk mégis csak a lovas szekértúra volt. Tíz szekérrel és helyi gazdák vezetésével csodálatos napsütésben vágtunk neki a Hargita oldalának. Egy kis patak partján vertünk tábort, fenyvesekkel ölelt kis tisztás szélén. Micsoda játszótér volt ez! Gátat építettünk a patakban, a fenyők között bújócskáztunk, élveztük a friss levegőt és a természet adta felüdítő szabadságot távol a város zajától. Mikor megéheztünk, szabad tűzön sült helyi finomságokat falatoztunk.

Az esték is jókedvűen zajlottak. Naplóírás közben újra átéltük az aznap megélt élményeket, a vetélkedők izgalmasak voltak, a drámajátékok összeállítása és előadása alatt sokat nevettünk.

Nagyon gyorsan eltelt ez a néhány nap. Az utolsó nap reggelén mindenki szomorúan szállt a buszra, hiszen szívesen maradtunk volna még. Az élmények örökre megmaradnak, és remélem egy napon mindenki visszatér Székelyföld mesés tájaira.

Ujvári Rita