Egy júliusi napon vállalkozóim és néhány barát, rokon összejöttek, hogy a 2009-2010. tanév diákvállalkozásainak legsikeresebb termékeit elkészítsék. A munkafolyamatokat megtervezték, betanították a „kezdőket”. Vidáman dolgoztak, lelkesítették egymást, jókat beszélgettek, sokat nevettek és nagyon jól érezték magukat. Várták, mikor adhatják majd át az ajándékokat a vendégeknek.

Az iparkamara terve sajnos pénz hiányában nem valósulhatott meg, az elkészített ajándékok így nálam maradtak. Kerestem azokat az alkalmakat, lehetőségeket, hogy rászoruló gyerekeknek átadhassuk ezeket a segítség és együttérzés kifejezését szimbolizáló kis ajándékokat.

A megoldást sajnos tálcán kínálta az élet – újabb katasztrófa történt, a vörös iszap a tározóból kiszabadult...

Összehívtam a júliusi csapatot, döntsük el közösen, mit tegyünk. Először úgy gondoltuk, az ajándékokat elküldjük Devecserre, de miután felvettem a kapcsolatot az iskolával, egyértelmű lett, hogy leginkább pénzadományt tudnak hasznosítani. Ezért a gyerekekkel úgy döntöttünk, hogy eladjuk az elkészített termékeket, a bevételt pedig – összegtől függően – eljuttatjuk az iskolának, esetleg néhány osztálynak. A Kondor Béla Művelődési Házban a JAM novemberi konferenciáján előadásom végén megkértem a jelenlévőket, vásároljanak a Bókay diákvállalkozásainak termékeiből, hiszen a bevételt a devecseri iskolának küldjük el.

A Bókay két diákvállalkozásában az 5.b és a 7.b tanulói közül tízen-tizenketten dolgoznak, ezért a devecseri iskolában a „testvérosztályoknak”, az ottani 5.b-nek és a 7.b-nek küldtünk 5-5000 forintot azzal a kéréssel, fordítsák a pénzt közösségi célra. Küldtünk még 1-1 szerencsefát is azt kívánva, hozzon nekik sok szerencsét a jövőben.

A két osztály válaszleveléből idézek:

Büszke vagyok arra, hogy az első hívó szóra gyerekek, szüleik és a Bókay igazgatónője mellém álltak, segítettek. Örülök annak is, hogy a nagy lelkesedéssel és szeretettel készített termékeink másoknak egy kis segítséget, örömet adtak. Nagyon köszönöm minden közreműködő és segítő munkáját!

Az 5.b. osztályból: Bodó Bálint, Kabdebó Eszter, Molnos Anna, Molnos Kata, Pécs Júlia, Porkoláb Berta, Szászfai Diána

A 7. b. osztályból: Darázs Csaba, Farkas Milkós, Kalocsai Botond, Kálmán Kristóf, Peják Márton

Barátok, rokonok: Farkas Eszter, Fekete Borbála, Fekete Dorottya, Fekete Orsolya, Luka Ágnes, Porkoláb Anna, Vályogos Anna
Szabó Gabriella diákvállalkozások mentora

Tudom, hogy egy-egy gyerekkori élmény, egy érzés, egy hangulat mélyen belevésődik az ember lelkébe. Bízom benne, hogy azok a gyerekek, akik közösen elkészítették azokat a talán jelentéktelennek tűnő tárgyakat, felnőttként majd visszaemlékeznek arra, milyen nemes érzés tölti el az embert, amikor önzetlenül segít másokon.