Jelenlegi hely

Határtalanul 2014. szeptember 14-19.

Erdély, vagy ahogy Móricz Zsigmond regényében szerepel Tündérkert, most is ugyanazokat a természeti kincseket és történelmi emlékhelyeket kínálta csoportunknak is, mint az előzőeknek.

Szállás a pici városban, Tusnádfürdőn. Erről a helyről utazgattunk a szélrózsa minden irányába. Jártunk Nagyváradon, a Szent László alapította székesegyháznál, amelyről annak idején Janus Pannonius is megemlékezett Búcsú Váradtól című versében. ..

Jártunk Farkaslakán, Szejkefürdőn, Fehéregyházán, Kézdivásárhelyen, Alsócsernátonban, Királyhágónál, Parajdon, a Gyilkos-tónál, a Békás-szorosban, a Szent Anna-tónál, a torjai Büdös-barlangban, Székelyudvarhelyen. Még felsorolni is lehetetlen a sok látnivalót, szépséget.  Nemcsak szemünk lakott jól a látvánnyal, a fülünk is az ízes szóval. 

Ki ne maradjanak a kulináris élvezetek! Egy tájat, népet akkor ismerünk meg igazán, ha ugyanazt esszük, isszuk, amit ők. Jól esett esténként a székely pityókaleves, püré, vinetepástétom, havasi méz, áfonyás palacsinta és a sokféle ízű, szagú gyógyvíz, borvíz. 

Csak egy vágyunk nem teljesedett: medvét látni. A mohos tőzeglápnál elszörnyülködtünk lábnyomának méretein, éjjelente hallottuk bosszús morgását, mert a kutyák visszakergették az erdőbe. 

Éjszakai medve lesre, mi elpuhult városiak nem merészkedtünk. Talán majd jövőre!

Tags: