Jelenlegi hely

Határtalanul 2011 élménybeszámoló

2011. szeptember 1-én indult a HATÁRTALANUL! erdei iskola programja, amire az Apáczai Közalapítványnál lehetett pályázni. Iskolánk a Bókay Árpád Általános Iskola a „Bókay emléktúra a borvizek vidékén” című pályázattal nyert. Sőt, annyira jól sikerült a pályázatunk, hogy iskolánk vehette át a 15 ezer tanuló nevében az oklevelet a szeptember 1-i sajtótájékoztatón.

A pályázatban iskolánk névadója előtt is tisztelegtünk, amikor a borvizeket választottuk témánknak. Bókay Árpád a XIX. sz. végén a Kolozsvári Egyetem orvostanáraként foglalkozott a borvizek egészségre kifejtett hatásával. Testvérvárosunkban, Tusnádfürdőn, a Szent Kristóf Panzióban lévő szállásunkból csillagtúra módján jártuk be a környéket, szeptember 18-23-ig.

Átléptük a határt, de mégis Magyarországon érezhettük magunkat. Tusnádfürdőn és ahova csak mentünk, mindenhol magyar beszédet hallottunk. Székelyföld egy tömbben élő magyar közösség. Tanáraink olyan programokat találtak ki, hogy mindig volt mit csinálni, és egy pillanatig sem unatkoztunk. A buszon a hosszú utazások alkalmával megtanultuk a székely himnuszt, a rovásírás alapjait, és felkészültünk a következő állomás látnivalóira. Később tanáraink értékelték az előző esti programokon az útinaplókat, a teszteket, amit a nap eseményeiből állítottak össze. Idegenvezetőnk a helyi székely tájszavakkal érdekes történeteket mesélt. Út közben még filmeket is néztünk, ami elfeledtette velünk az oda-vissza út kényelmetlenségeit.

A kémiai kísérletek nagyon érdekesek voltak, ezzel vizsgáltuk meg a borvizek a meglátogatott Szent Anna-tó, a Gyilkos-tó vizének összetételét. A Mohos Tőzeglápban szerencsére senki sem tűnt el, de félelmetes volt belegondolni, hogy alattunk a nagy mélységben is víz van és mégsem süllyedünk el. A meglátogatott városok, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely gyönyörűek, régi épületekkel tele a központja mindkettőnek, de mégis a falvak székely kapui voltak a leglátványosabbak, főleg Orbán Balázs sírjához vezető úton, ahol 15 kapun keresztül lehetett felmenni a dombra, és mind egyedi, különleges volt. A Lázár kastély udvarán lévő játékok nagyon érdekesek voltak, mert élőben is ki lehetett próbálni őket. Láttunk Alsócsernátonban igazi aratógépeket, gőzgépeket, amit még nálunk gyártottak, amikor még egy ország voltunk.

A tusnádi 7. osztályosokkal megmásztuk a Sólyomkövet, ahova útközben madáretetőket helyeztünk ki, visszaúton pedig szemetet szedtünk gumikesztyűben. A csíkszentsimoni gyerekekkel focimeccset játszottak a fiúk, miközben a lányok meg szurkoltak. A program során barátságok alakultak és címcserék is történtek.

Nagyon vártuk a sóbányát, mert nem tudtuk elképzelni, hogy lehet oda lejutni. Parajdon ezt busszal tettük meg, ami nem is ment olyan hirtelen süllyedve. Lent nagyon sötét lett volna, ha nincs világítás. Sok gyerek és felnőtt kereste fel a bányát a gyógyulás reményében, főleg allergiások és asztmás betegek. Itt meg tudtuk, hogy annyi idő alatt, amennyit mi lent töltöttünk a bányában is jó hatással van ránk a sós levegő.