Jelenlegi hely

Határtalanul 2016 élménybeszámoló

Hat csodálatos napot tölthettünk iskolánk 7. évfolyamos tanulóival Erdélyben, Székelyföldön, ahonnan mindannyian – diákok és tanárok – felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértünk haza.

A „Határtalanul!” pályázat keretében már többször is lehetőségünk volt bebarangolni ezt a mesés vidéket, megcsodálni a méregzöld fenyvesekkel borított méltóságteljes hegyeket, megízlelni a források tiszta vizét, megismerni az itt élő székely-magyarokat, szokásaikat és kultúrájukat,  némán fejet hajtani hőseink sírjánál, és elmerülni valami különleges és varázslatos nyugalomban, amit kevés helyen érezhet az ember.

Izgatottan vártuk az utazást, a tanévkezdés óta folyamatosan készültünk rá. Nemcsak testben, de szellemben, lélekben is. Az előkészítő foglalkozások keretében felkészítettük tanulóinkat az utazásra, áttekintettük a meglévő ismereteket és újakat is megalapoztunk úti céljainkkal kapcsolatosan. Diákjaink tele voltak őszinte érdeklődéssel, szinte már számolták a napokat, hogy mikor indulhatunk.

Október 2-án a kora hajnali kelés ellenére mindannyian frissen szálltunk fel a buszra, felkészülve az előttünk álló élményekre. A kilométerek csak úgy repültek a gyönyörű ősz időben, és egyhamar azt vettük észre, hogy Nagyváradra érkeztünk, kis idő múltán pedig már Erdély kapujánál, a Királyhágónál találtuk magunkat. A busz ablakain kitekintve vidáman ismerkedtünk a tájjal, a vasárnapi nyugalommal átitatott falvakkal, városokkal és emberekkel.

A Tordai Sóbányánál már jólesett kiszállni, megmozgatni minden porcikánkat és teleszívni tüdőnket a bánya friss, sós levegőjével, miközben ámulattal töltött el bennünket a tárnák impozáns látványa. Utunkat folytatva, még a naplemente előtt csodálhattuk meg a Sóvidék falvait, városkáit, ám mire a fenséges Hargita útján szeltük a kanyarokat, már beesteledett. Tusnádfürdőn, a Szent Kristóf Panzióban, szeretettel és ízletes meleg vacsorával vártak minket szállásadóink, s bármilyen fáradtak is voltunk, nehezen ment az elalvás az élménydús utazás után.

Az igazi élmények csak eztán következtek! Igazi helybéli székely emberek szekerein utaztunk a Hargita oldalában, ahol szabadban készített helyi ételeket kóstolhattunk meg. Nem tudtunk betelni a számunkra szokatlan hegyek és völgyek, a méltóságteljes fenyvesek látványával, Csíkország csodájával. És milyen felemelő érzés volt, ahogyan ajkunkról felcsendült a magyar és a székely himnusz Nyerges-tetőn, Madéfalván, majd Tamási Áron és Orbán Balázs sírjánál! Milyen más volt meghallgatni Fehéregyházán a jól ismert Petőfi verset: Egy gondolat bánt engemet…

Az októberi időjárás is kegyes volt hozzánk, hiába volt minden baljós előrejelzés, amerre jártunk, felszállt a köd, megenyhült a szél és a sűrű felhők közül előbújt a nap. Így még maradandóbb élményt nyújtott a Békás-szoros lélegzetelállító szurdokvölgye, a mesebéli Fazekas Eszter zöld szemét tükröző Gyilkos-tó látványa és a varázslatos Szent Anna-tó vize. Mindezt megkoronázta a fehér hóban tündöklő Madarasi Hargitára tett kirándulásunk október 6-án, mely ezen a szomorú nemzeti gyásznapon különleges és szavakban nehezen kifejezhető érzéssel töltött el bennünket.

S még közel sincs vége a felsorolásnak! Kipróbáltuk, hogyan süpped a láp, és megtapasztaltuk, milyen büdös a levegő a kéngázos gyógyhatású feredő környékén. Kóstoltunk borvizet finomat és furcsát, láttunk székely kapukat egyszerűeket és sok pompást, kóstoltunk lángost és kürtős kalácsot. Megismertünk sok, tanulóinkkal egykorú diákot és megéreztük szeretetét és ragaszkodását a gyermekotthon lakóinak. Gazdagodtunk székely tájszavakkal és megelevenedett mindaz, amit eddig csak a tankönyvekben leírva láttunk. Felelevenítettünk írókat, költőket, tudósokat és történelmünk nagyjait.

Korán keltünk és későn feküdtünk. Az esték vidáman teltek, vetélkedővel, beszélgetéssel és naplóírással. Amint az utazás vége felé értünk, valahogy mindannyian azt éreztük, nem akarunk még hazamenni, olyan jó itt nekünk! Azonban a hat nap könyörtelenül elszaladt, pénteken buszunk hazafelé robogott. Már ismerős volt a táj és úgy éreztük, hogy otthonunkká is vált rövid, de élményekkel teli utunk alatt.

Hazaérkezés után még jó néhány napig velünk maradt az utazás varázslata. Az értékelő órán vidáman, olykor azonban fátyolos szemmel idéztük fel az emlékeket. A képeket nézegetve mindenkiben megelevenedett a sok-sok felejthetetlen pillanat, egy-egy kedves személyes emlék. Mindannyiunkban ugyanaz az érzés fogalmazódott meg: Székelyföld visszavágyunk!