Jelenlegi hely

A 8.b látogatása a zsidónegyedben

Múlt pénteken egy remek programban volt részünk, ellátogattunk a Dohány utca környékére, a zsidónegyedbe. Két fiatal vezetőnk volt, akik adtak táblagépeket a séta idejére, így a holokauszt borzalmainak túlélőiről tudtunk videóinterjút nézni.

Ez a kisebbfajta kirándulás arra volt jó főleg, hogy megismerjük a zsidó vallás jellemzőit. Például a Dohány utcai zsinagógába belépve nyilvánvalóvá váltak a jellegzetes motívumok: mindenhol Dávid-csillag ékeskedett, és láttuk, hogy az uralkodó színek a kék, vörös és a sárga. Láthattuk, hogy a Tóra – tekercset, a zsidók szent írását hol tartják, és megtudtuk, hogy mi az oka annak, hogy két elkülönített rész van építve a zsinagógába. (nőknek és férfiaknak külön). Érdekes volt, hogy egy festmény sem díszíti a falakat, valamint a csillárok formái, színei sem mindennapiak. Az első videóinterjút a zsinagóga előtt néztük meg, amiben újdonság volt számunkra, hogy a zsidó vallásúak is ünnepelhetik a Karácsonyt, mint ünnepet.  Kijőve a templomkertben sétáltunk, ahol szintén megnéztünk egy videóinterjút. A fogságban mi minden kell a túléléshez – erről is megtudtunk újat, és erről beszélgettünk utána. A kertben rengeteg emléktáblát láttunk, és egy érdekes szobrot. Fűzfák lelógó ágait ábrázolta, és az ágakon a levelekre a holokauszt – a zsidók tervszerű, szervezett kiirtásának – áldozatainak neve volt vésve. Egy másik emlékhelyen sok olyan ember neve volt megemlítve, akik legalább egy zsidó üldözöttet megmentettek a túlvilágra kerüléstől. A Dohány utcából egy másik zsinagógához sétáltunk a Rumbach Sebestyén utcába. Ebbe nem tudtunk bemenni, mert most újítják fel. Benézve láttuk, hogy itt műanyag székek voltak. Útközben megnéztünk kettőt a „botlatókövekből”. ( A botlatókövek – németül Stolpersteine – Gunter Demnig német szobrászalkotásai. A nemzetiszocializmus előtt tisztelgő, macskakőre rögzített 10x10 cm-es réz emléktáblák, amelyeket az áldozatok egykori lakhelye előtt helyeznek el, a járdába süllyesztve. Ezek a kövek a mindennapokban teszik kézzelfoghatóvá a történelmet. – Wikipédia nyomán)

A nap utolsó állomása a Kazinczy utcai zsinagóga volt, ahol ismeretinket tovább bővíthettük. Megtudtuk, hogy a hitüket tartó zsidók nem dolgoznak szombaton, áramot sem használnak, így nem is főznek. Nem tanulhatnak, nem cipelhetnek, pénzt sem költhetnek.

A programot itt zártuk. Remek délután volt, köszönjük szépen!

Vada Virág Nóra

8.b osztály