Jelenlegi hely

Bókay Árpád életrajza

Hosszú évek távlatából is hálásak lehetünk dr. Bókay Árpádnak, annak az embernek, akinek nemcsak iskolánk létét köszönhetjük, hanem egész településünk, Pestszentlőrinc ugrásszerű fejlődését is. Ki volt ő? Hogyan kapcsolódott élete ehhez a helyhez?

1856-ban született dr. Bókay Jánosnak, a Stefánia Gyermekkórház alapítóigazgatójának fiaként. A gyógyszertan tudományában lett híressé. Öccse, János kiváló, jó hírű gyermekgyógyász volt. Dr. Bókay Árpád egy olyan családban nevelkedett, ahol mindenki hivatását mélységesen tisztelő, kiválóan művelő ember volt. Tagjai voltak a szabadkőműves páholynak is, ami azt jelentette, hogy minden politikai és vallási kérdést kizárva elsősorban törvénytisztelők, irodalom- és művészetpártolók között töltötték idejüket. Egészen fiatalon fontos feladatokat kapott a klinikán, emellett állandóan tanult, képezte magát. Már huszonévesen professzor, elismert orvos, aki praktizál, lelkiismeretesen ellátja betegeit. 28 éves, amikor megkapja tanári kinevezését Kolozsvárra, a gyógyszertani és általános kórtani tanszékre. Ezekben az években ismerkedett meg Herrich Szidóniával, akivel 1884-ben, házasságkötésük után együtt költöztek Kolozsvárra.

Lebilincselően érdekes visszaemlékezése, melyből megtudhatjuk, hogy milyen volt a korabeli Lőrinc. A Herrich család Sina Simontól vásárolta meg birtokainak tekintélyes részét. Herrich Károlyt, a mérnököt Széchenyi a Tisza szabályozásával bízza meg. A Tisza-szabályozási Osztály főmérnöke, amellett a Magyar Mérnök Egylet című újság megalapítója. Szereti Lőrincet, ahol kúriát építtet családjának. Feleségével, a fiatal Deák Szidóniával hamarosan be is költöztek a szép házba. Gondosan tervezett kertjük tele növényritkaságokkal, ezért kiválóan alkalmas arra, hogy művelt emberek találkozó helye lehessen. Birtokán parcellázásba kezdett, meghirdette az 1000 ház akciót, így nemsokára kezdett körülrajzolódni a Kossuth és a Batthyány utca.

A fiatal Bókay Árpád tehát így került Lőrincre. Mivel Herrich Károly kedvelte vejét, szívesen bízta rá nemcsak leányát, hanem terveit is. Nem is kellett csalódnia, mivel halála után Bókay Árpád folytatta a parcellázást, sok családnak biztosított helyet a családi ház felépítéséhez.

Míg az ifjú Bókay Árpád Herrich Szidóniához hosszú-hosszú kietlen szántóföldeken keresztül érhetett el Lőrincre, a századfordulóhoz közeledve Kispest- Szent - Lőrinc település óriási fejlődésnek indult. Sorra alakultak a gyárak, üzemek, helyiérdekű vasút épült, mellyel könnyebben meg lehetett közelíteni Pestet. Növekedett a lakosság száma, ezért Lőrinc törekedett a Kispesttől való elszakadásra. 1900 júliusában a lőrinci tekintélyes polgárok elhatározták, hogy iskolát építenek Szentlőrinc lakói számára. Dr. Bókay Árpád 1901-ben ajánlotta fel az iskola építéséhez szükséges telket, ezt követően pedig egy másikat templom építése céljából. Az iskola, melyet ma mienknek mondhatunk, a Baumgartner - Herczeg cég tervei alapján nagyon hamar megépült, és 1902 szeptemberében megindulhatott a tanítás. A település első iskolája 1910-ben már kiszolgálta az akkori nagyközség 782 lakóházában élő 7824 lakost. 1908-tól az önálló község előkelőségei lelkesen fejlesztették az iskolát.

A család így lett tehát meghatározója kerületünk életének. Segítettek, ahol tudtak, tisztelet, hála övezte őket. Bókay Árpád és Herrich Szidónia házasságából négy gyermek született: Zoltán, Nadine, Judit és Árpád. Dr. Bókay Árpád 1919-ben bekövetkezett halála után özvegye nem hagyta el többé a kúriát. A történelem viharai között is megtartották a családi fészket egészen Szidónia haláláig, 1947-ig. Ekkor végül is Árpád a család nevében "bérleti szerződés"-t kötött, évi jelképes 1 forintért a lőrinci ifjúság rendelkezésére bocsátotta a házat és a parkot.

Nemes gesztusai, humánus cselekedetei lehetővé tették, hogy emberek százai, később ezrei és tízezrei mondhassák otthonuknak a mai Budapest XVIII. kerületét. A késői utókornak mintát adott emberségből, tudásból, nagy lelkűségből. Méltán lett iskolánk névadója és díszpolgára városunknak.

Tags: