Jelenlegi hely

Német nyelvi hét 20 éve

A német nyelvi hét nem helyettesíti a német órákat, de egy olyan területen hoz többet a gyerekeknek, amit az iskolában nem tudunk megadni.

Ez az út nem egy városnézős, kirándulás. A hangsúly a nyelv használatán, a tanuláson és a nyelvi környezeten van.  Az utazást megelőző három hétben a gyerekek hetente egy feladatot kaptak a tábor helyszíneit illetően. Olvasniuk, kutatniuk kellett az Interneten, videót kellett németül nézniük, hogy a válaszokat megtudják. A feladatok nem véletlenül születnek, hanem előre meghatározott módon állítjuk össze őket, a lépcsőzetességet, az egymásra épülést és a nyelvi szinteket figyelembe véve.  Nem lehet a megszólalást kikerülni. Az iskolában a német anyanyelvű tanárok beszélnek és kérdeznek, a boltban, ha vásárolni akarunk, ha el akarunk olvasni egy plakátot, a szállodában, ha kérni akarunk, valamit használni kell a német nyelvet. Észrevétlenül kúsznak a szavak a fejünkbe, a nyelvünkre. Miben még? Megismertünk három országot, az embereket, akik ott élnek, a kulturális kincseket, a kultúrát. És sok mindent megtudtunk magunkról is, hogy hogyan tudunk csoportban dolgozni, más, (idegen) emberekkel együttműködni, csapatban alkotni, létrehozni például egy jelenetet, keresni, tanulni. Szabályokat alkotni, más szabályait elfogadni. Csapatot vezetni, felelősséget vállalni, segíteni és a segítséget elfogadni.  Az oklevelek a hét végén azt mutatják miben voltak a gyerekek a legjobbak, miben tanultak a legtöbbet. Többek lettünk, mások lettünk ez alatt a hét alatt.

Bregenz, Pfänder, ahova felvonóval mentünk, ahol információkat kellett keresni az állatkertben és a környezetről, amire ráláttunk és az előttünk álló hét céljait egy pillantással felölelhettük.

Lindau, ahol csapatokkal fedeztük fel a várost.

Friedrichshafen, az iskola múzeum, ahol keresni kellett a válaszokat és megismerhettük a régi iskolarendszert. Minden nap sétáltunk a bódeni tó partján és felfedeztük napról napra az új arcát.

Délutánonként „iskola”, ami azért nem hasonlított a megszokotthoz. Sok jó élményt adott, ahogy a beszámolókat olvastam. A tanárokkal már korábban felvettük a kapcsolatot és megbeszéltük a hét oktatási programját. A hangsúly nem a nyelvtanon, hanem a nyelv használatán van.  A három csoportot nyelvi szintek szerint osztottuk be. A tanárok a tanítás végén beszámoltak a tapasztalataikról, miszerint a gyerekek fegyelmezettek és közreműködők voltak. Mindenki megszólalt, beszélt. Ki tudta fejezni a gondolatait, kérdeztek, válaszoltak, dolgoztak.

Zürich, 40 fok, séta, városnézés, a legfontosabb látnivalókat meghódítottuk. Láblógatás a zürichi tóban, majd egy kis felfrissülés a parkban.

Utolsó nap Insel Mainau a „virágsziget” feladatokkal, hajókázással és rengeteg fotóval, hogy elvigyünk magunkkal egy darabot ebből a csoda világból, amit fájó szívvel hagytunk magunk mögött.

Minden este tanultunk, összefoglaltuk az aznap látottakat. A csapatok az utolsó esti fellépésre készültek, ahol Tell Vilmos mondáját dolgozták fel a gyerekek németül. Nagyon sok kitűnő, humoros megoldás született. Érdemes volt olyan sokat készülni rá.

Az egész héten át húzódó értékelés, amikor a csapatok értékelték a csapattagokat és fordítva, megmutatta, hogy kinek, hol kell fejlődnie és miben jó. Aminek a végeredménye, hogy mindenki fejlődött, a saját szintjéhez képest több lett, nyelvileg és emberileg is.

A táborról készült film itt tekinthető meg:

https://www.youtube.com/watch?v=kWF02_nc9TU&feature=em-upload_owner#action=share