Jelenlegi hely

Kedves Professzor Úr!

Országos Bókay Árpád biológiaverseny 2015

Tisztelt Vendégeink, kedves Versenyzők, felkészítő Kollegák!

Engedjék meg, hogy a Bókay Árpád Országos Biológiaverseny hagyományaihoz híven -immár 17. alkalommal- röviden bemutassam Önöknek dr. Bókay Árpád munkásságát. És mivel már szinte ismerősként tekintek névadónkra, - néhány leszármazottjával volt szerencsém találkozni is, szeretném e levélben személyesen köszönteni őt is ezen ünnepélyes alkalomból.

Kedves Professzor Úr!

Egy esztendővel ezelőtt magam sem hittem volna, hogy a mai verseny megnyitóján ismét én fogom Önt megszólítani, akkor úgy éreztem, tisztelettel, de véglegesen elbúcsúztam a professzor úrtól. De be kell látnom, hogy bizony nehezen tudok elszakadni mindattól, amit számomra a Bókay név jelent. Az iskolámtól, Pestszentlőrinc legrégibb oktatási intézményétől, amely a közeli templommal együtt az Ön jótékony adománya által épülhetett meg, a Bókay-kerttől, ahol az Ön hajdani birtokán gyermekeink ma is önfeledten játszanak, sportolnak, vagy a Bókay-telep csendes, árnyas utcáitól, ahol szeptemberben annyi a vadgesztenye, hogy alig győzzük a zsebünkbe tömni. És bizony bevallom, bár nyugdíjasként már nem elvárt iskolai program számomra, előfordult, hogy családtagjaimmal együtt kisétáltunk a Kerepesi temetőbe, és felkerestük az Ön síremlékét is.

Végül még egy oka van ragaszkodásomnak, mégpedig az a mérhetetlen elismerés és csodálat, amelyet 17 éve érzek a Bókay Árpád Országos biológiaverseny résztvevői, a versenyző gyerekek tudása, lelkesedése, kreativitása iránt, a felkészítő tanárok láthatóan lelkiismeretes munkája iránt; és talán nem veszik rossz néven, ha kimondom, e verseny létrejöttét, lebonyolítását végző kollegáim áldozatos munkája iránt.

Kedves Professzor Úr, tudom, erre Ön azt mondaná, hogy hiszen könnyű volt mindezt elérni, hiszen orvosként, gyógyszerészként szinte Ön előtt állt a lehetőség, az orvosdinasztia, amely idősb dr. Bókay János, az Ön édesapja személyében kijelölte a jövő útját ezen a pályán. De az, hogy 25 évesen már magántanár, hogy fiatalon kinevezték a kolozsvári egyetem orvosi karának gyógyszertani tanszékére nyilvános, rendes egyetemi tanárnak, az már csakis az Ön érdeme. Aztán az is az Ön  szorgalmának, kitartásának, széleskörű érdeklődésének a bizonyítéka, hogy figyelemmel kísérte a népbetegségeket, az új vizsgálati módszereket, a hazai terápiás  lehetőségeket, és elsők között vizsgálta a gyógyvizek hatását, felhasználhatóságát. És nem tagadhatja le, hogy az orvosi közélet egyik központi alakjának tekintették, hiszen például az Ön nevéhez fűződik az 1909-es nemzetközi orvoskongresszus megszervezése és az Orvostörténeti Múzeum megnyitása is. Az sem lehet kétséges, hogy tudományos pályafutásának csúcsát 1896-ban érte el, akkor, amikor 40 évesen a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta, és  amikor Önt a fivérével együtt az uralkodó nemesi rangra emelt. 

Kétségtelen, hogy Önnek nem kellett harcolnia a szakmával, a kételkedő, ellenséges hangulattal, az új találmányok elől elzárkózó maradi rutinnal, ahogy például Semmelweis Ignácnak, az édesanyák megmentőjének, aki megállj!-t parancsolt a gyilkos gyermekágyi láznak, és aki egyébként az Ön édesapjának, jóbarátja és szerkesztőtársa is volt az Orvosi Hetilap „Nő-és gyermekgyógyászat” mellékleténél. Csak zárójelben jegyzem meg, és feltételezem, ezzel Ön is egyetértene, az utókor olyannyira értékelte Semmelweis forradalmi újítását, hogy idén, 2015-ben Semmelweis-emlékévet hirdettek meg. De ettől még, kedves Tanár Úr, higgye el, az utókor szemében az Ön eredményei nemcsak a szakma számára, a hétköznapi emberek számára is tiszteletre és elismerésre méltó tudományos értékek.

De számunkra, lőrinci emberek számára ráadásul kézzelfogható, mondhatnám személyes hozadéka is van az Ön életpályájának, hiszen Önt elsősorban a magánélet kötötte Pestszentlőrinchez.  Amikor 1883-ban feleségül vette Herrich Károly vízépítő mérnök leányát, a szépséges Szidóniát, és itt telepedtek le Szentlőrincen, az magát a jövőt jelentette. Nem felejtjük el, hogy a terület felparcellázásával milyen sokat tett a mai Pestszentlőrinc fejlődéséért, az itt letelepedő emberek boldogulásáért, az első iskola és a templom létrejöttéért.

                Tisztelt Professzor Úr, ha ezek után is kételkedne abban, hogy az Ön személye, értékrendje, munkássága kevés az utókor tisztelete számára, akkor kérem, odafentről most tekintsen le erre a néhány, itt várakozó gyerekre, akik azzal a feltett szándékkal jöttek ma ide, hogy megnyerik a mai biológiaversenyt. Nézzen rájuk, és idézze fel magában azt a kisfiút, aki valaha Ön volt, aki már gyermekkorában úgy merült el a kémiai képletek különös világában, ahogy ezek a tehetséges, elszánt és szorgalmas fiatalok a nádasok világában, a különböző növény- és állatfajok sokaságában, a kísérletek izgalmában. Nézzen rájuk, és meg fogja látni Ön is, hogy talán közülük kerülnek majd ki a jövő Bókay Árpádjai, Semmelweis Ignácai, és talán a Bókay Árpád Országos Biológiaverseny ennek az első lépcsőfoka.

                Ha valamiért, hát ezért olyan jó kötődni ehhez a közösséghez, ehhez a szellemiséghez, és ezért olyan nehéz elszakadni tőle.

Üdvözlöm Önt és tiszteletreméltó társait odafönt, egészen biztosan találkozunk majd, de most még  nekünk, bókaysoknak itt lenn van dolgunk.

Tisztelettel: Magyar Márta nyugdíjas magyartanár

Tags: