Jelenlegi hely

Képzelt riport

Országos Bókay Árpád biológiaverseny 2014

Tisztelt Vendégeink, kedves versenyző Gyerekek, kedves Kollegák!

16. alkalommal találkozunk itt, a Bókay Árpád Általános Iskolában, hogy a névadónkról elnevezett országos biológiaverseny döntőjén a pályázó gyerekek legjobbjai számot adjanak tudásukról. 16 éve emlékezünk meg ezen alkalomból Bókay Árpádról, aki nemcsak a magyar tudománynak, hanem környezetünknek, a 18. kerületnek és iskolánknak is jeles és példaadó személyisége. Most azonban rendhagyó módon, nemcsak vendégeinkhez, hanem dr. Bókay Árpád professzor úrhoz is szeretnék szólni.

Tisztelt Bókay Árpád!

Engedje meg, hogy a kései utókor nevében tisztelettel köszöntsem Önt. Abban az iskolában tanítottam sokadmagammal, amelynek létrejöttét, a felajánlott telket Önnek köszönhetjük, és amely az Ön nevét viseli. Abban a templomban keressük lelki békénket, amelynek építését szintén Ön szorgalmazta. Iskolánkban azoknak a családoknak a gyermekei tanulnak, akiknek őseit épp az Ön nagylelkű cselekedetei, a felparcellázott telkek, a kedvező lehetőségek segítettek hozzá a letelepedéshez.  Gyermekeink az Ön hajdani házában találnak értelmes, hasznos közösségi foglalkozásokat, s a hajdani ősparkban található sportlétesítményekben fejleszthetik testi-fizikai képességeiket. Ha most végigsétálna a településen, meglepődve tapasztalná, hogy a telep, az utcák egy része Önről és családjának tagjairól van elnevezve. Bizonyára meglepődne ezen, és kérdően tekintene az utókorra.

- Miért? Miért ez a nagy buzgalom? Hiszen én csak végeztem a dolgomat, ahogy annyi más ember – mondaná. Csak orvos voltam, gyógyszerész, alázattal és szorgalommal láttam el a feladataimat, mint ahogy annyi más orvos az én időmben. És az, hogy segítettem az itt élő családok problémáinak megoldásában, csak egyfajta tisztes polgári kötelesség volt, amelyben az egész akkori Polgári Kör támogatott. - És talán értetlenül és szerényen rázná a fejét.

Kedves Bókay Árpád, engedje meg, hogy mi mégis különös tisztelettel ápoljuk az Ön emlékét. Tisztelhessük azt az orvos-gyógyszerészt, aki 1881-től, 25 évesen már egyetemi magántanár, majd a kolozsvári egyetemen az általános kórtan és a gyógyszertan professzora lett.  Engedje meg, hogy az ifjúság számára példaképnek állíthassuk azt a tudóst, aki 1890-től már Budapesten a gyógyszertan tanára, majd a kar dékánja címet kapja, és akit 40 évesen, 1896-ban a MTA levelező tagjai közé választ.

Az persze, hogy orvosi és gyógyszerészeti alapművek szerzője, hogy receptgyűjteménye tizenkét kiadást ért meg, hogy  „A belgyógyászat kézikönyve” című hatkötetes munkája sokáig volt az egyetemi képzés és a gyakorlat bibliája, elsősorban a szakma számára fontos. Konkrét, közvetlen utóhatásait azonban mi magunk is tapasztaljuk az orvosi ellátásban, a magyar gyógyszeripar versenyképességében és hatékonyságában.

Azt is szívesen megemlíteném, hogy Ön nélkül vajon mikor figyelt volna fel a kor tudománya és tehetős vállalkozó rétege arra, hogy a gyógyvizek kutatása, a balneológia milyen üzleti és idegenforgalmi lehetőségeket rejt magában. Nem tekinthetjük az Ön tevékenységét ez alapján mai szóval élve egy „korai innovációnak”?

Doktor Úr, az Ön szakmai sikereit a tudomány ma is számon tartja. De ha tudná, hogy  mennyire ki vagyunk éhezve az olyan hiteles közéleti emberekre, mint Ön, akit a praxis, a hatalom és a tekintély nem kábított el, aki akart és tudott is tenni a közösség érdekében! Aki a siker ellenére megmaradt embernek, és emberségét, tisztes értékrendjét át is tudta örökíteni utódainak, gyermekeinek, unokáinak, dédunokáinak, és bizonyára a jövendő generációnak is jut még belőle elegendő...

Higgye el, kedves Professzor úr, mi is ezt szeretnénk. Átadni az értékeket, a tudomány tiszteletét, a tudás, a tanulás örömét és szeretetét, a szorgalmat, a kitartást, az emberséget, az élő világ tiszteletét. Iskolánk diákjainak, saját gyermekeinknek, unokáinknak, és e biológiaverseny összes lelkes résztvevőjének.

Ezért választottuk Önt példaképünknek.

Tisztelettel búcsúzik Öntől a kései utókor és a Bókay Árpád Általános Iskola pedagógusai nevében:

Magyar Márta nyugdíjas tanár
Budapest, 2014. április 25.

Tags: